|
Ha egy hajszálat százfelé hasítasz s minden uj szálat megint százfelé s e századrészt is százfelé hasítod és eljutsz a végső határ elé s tovább hasítani már képtelen vagy, ami maradt, még az is végtelen nagy. Hogyha egy lelket százfelé hasítasz, mint egy hajszálat, s megint százfelé s e századrészt is százfelé hasítod és eljutsz a végső határ elé s tovább hasítani már képtelen vagy, ami maradt, még az is végtelen nagy. Így üthetsz engem, pőröllyel hasíthatsz, dobhatsz kutyák és fürészek elé, porrátörhetsz, megrághatsz, tűzre vethetsz: ha szétmorzsoltál százszor száz felé és tovább gyilkolni már képtelen vagy, ami maradtam, az is végtelen nagy, mert belőlem egy örök óriás szól, kit száz bilincsed huzott lefelé: eltemettél, mégis ujjászülettem s mosolyogva állok szined elé: egy hajszálam felfogni képtelen vagy, istened vagyok, egy és végtelen nagy. |