Vizió egy hangversenyen






5





10

Szólt a zene, s egyszerre csak,
mint aki meghal, zsugorodtam,
transzformátor agyam becsuktam
s végül már csak egy pici mag

maradtam, csupasz öntudat:
a mester, akire figyeltünk,
a fény, a szinpad, minden eltünt,
s én megláttam az Igazat.

Éj s csönd a tündöklő terem,
csak a fül tarkázza s a szem
az egyforma feketeséget…

Éj s csönd a harsogó világ,
vak rezgések viszketik át
a végtelent… S ez volt az élet?