Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Vers és valóság

Szeretem, hogy nem csupán erotikus vers, hanem emberi, és hogy Erzsike szüleit is emlegeti. Apja K. Károly (?) szabómester volt, anyjának már nem tudom a nevét. 1 Az apja sovány, magas férfi volt, öregen halt meg, lehet, hogy tbc-je is volt. Anyjával Erzsike gyermekkorában igen rossz lelki viszonyban volt, félgyermekkori panaszait, novellakísérleteit 2 (melyek később egészen ügyesek voltak) olvastam, és láttam, hogy igen gyötrelmes gyermekkora volt tömeglakásos helyen, folytonos szűkölködésben, mindenféle kísértésnek kitéve; érthető, hogy minél előbb menekülni akart ebből a helyzetből a férjhezmenetelével. Anyjával 1947–48 táján én békítettem lassan össze. Az öregasszony engem nem értett, de azt látta, tudta, hogy kitartóan szeretem a lányát, és ezért különös mértékben hálás volt. A Rákoskeresztúri temetőben fekszik; Erzsike apja még korábban meghalt. Volt Erzsikének egy testvéröccse, nyurga fiú, valami tisztviselőféle, szintén a tbc áldozata lett. Két ízben az ostrom utáni zavaros időkben az öregasszony Baross utca 16. (?) 3 szám alatti lakásán én is megszálltam náluk, amikor Erzsike tavasszal átmenetileg visszaköltözött Pestre a bombaverte Ráth György utcai lakásából. 4 – Ez a vers még ezeknek a rendkívül egyszerű öregeknek is hálálkodott azért, hogy ez a kedves Erzsike egyáltalán megszületett.  

Jegyzetek

1 Ez esetben felesleges Szabó Lőrinc bizonytalankodása, (?)-e, mivel Korzáti Erzsébet édesapja valóban Korzáti Károly szabómester, édesanyja pedig Éder Lóri Anna (Laura).

2 Ld. a dokumentumgyűjteményben Huszonöt év: Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet levelezése, s. a. r., jegyz. Kabdebó Lóránt, Lengyel Tóth Krisztina, Magvető, Bp., 2000.

3 Baross utca 18. első emelet.

4 Az ostrom előtt a 21. szám alatt laktak, a a háború után ezzel szembe, az 54. számú házba költöznek.