Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Vers és valóság

B.-né Ilonkára vonatkozik. Történetét már elmondtam. 1 A vers különben régebbi anyag átdolgozása. Ilonkával ekkor talán már valamennyire meg is békéltünk. Egy ember tökéletes kiiktatása egy másiknak az életéből: ezzel dicsekszik szerzőnk. Más kérdés, hogy a pillanatnyi lelki rohamon túl sikerült-e neki. B. M. maga nem érthette, és talán első fogalmazásában sem látta a verset. A „barát” szó félreérthetetlenül nem a feleségre mutat, ugyanúgy, ahogy az „elmult örömöt” kifejezés. S a vége, hogy „Majd beszélgetünk ujra, egyszer, talán, ha észretérsz”, szintén arra mutat, ami szerencsére bekövetkezett, Ilonka kijózanodására. Ez a kijózanodás teljessé a Baumgarten-emlékünnepély kapcsán vált, erről már szintén szóltam. 2 

Jegyzetek

1 Babits Mihályné Tanner Ilonára, írói nevén Török Sophie-ra. Ld. a Bizalmas adatok és megjegyzések IV. B. I. című részét. Szabó Lőrinc: Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp., 2001, 296–309.

2 Ld. uo., 308. Ezen az emlékünnepélyen Babits Mihályról tartott emlékbeszédet, mely Babits műhelyében címmel jelent meg a Magyar Csillag 1943. dec. 15-i számában. (Kötetben: Szabó Lőrinc: Emlékezések és publicisztikai írások, szerk., jegyz., utószó Kemény Aranka, Osiris, Bp. 2003, 718–728.)