Pesti Napló, 1932. okt. 16. (233. sz.) 4. p.
Testvérek címmel. Az itt közölt szöveg teljesen mértékben különbözik a majd az
Új Időkben, illetve az Összes versei 1943-as kiadásában Gépek címen
megjelenttől. Terjedelmét tekintve, az átdolgozás során az eredetileg 8
versszakos 32 soros vers 9 verszakos 34 sorossá bővült. Az itt közölt szöveg:
„Állat a vas, élet a tűz,
testvéreim a gépek.
Ötéves voltam, amikor
lábam mozdonyra lépett.
Apám vitt fel magához és
szemem és szám elállott.
Rezek ragyogtak és vasak,
mesebeli virágok.
Volt egy rózsa, volt szára és
hosszú gyökere rézből.
Vékony üvegben valami
sziszegve járt le és föl.
Rezek ragyogtak és vasak,
csodák minden sarokban.
A sátor mozgott, remegett,
mint én oly izgatottan.
Vashegy is volt a mozdonyon,
s megnyilt, s irtózva láttam,
hogy ott van, ott ég a pokol
a hegy sötét hasában.
Furcsa volt a pokolhoz ily
egészen közel állni.
Mi mit tud, mutatta apám,
és hogy kell vele bánni.
Rezek ragyogtak és vasak,
zúgtak, forogtak, éltek;
s aznap mi indítottuk el,
apám és én a gépet.
Azóta testvérem, amit
a tűz s vas csinálnak.
Állat vagyok és gép vagyok,
s mint én, a gép is állat.”
