Pesti Napló, 1927. nov. 6. (252. sz.) 37. p.
Napsütés az erkélyen címmel. Szövegének eltérései az Összes versei 1943-as
kiadásában közölttől: „e roppant mágnes, fénylő” helyett még „e furcsa kályha,
szárnyas”; 3. sorban: „körülragyogja” helyett „körülkeringi”; 4. sor, „oldó
kezével tapogat” helyett „minden oldalról megtapogat”; 10. sorban: „irtózó”
helyett „vén”; 12. sorban: „takarón” helyett „kalapon”; 13–17. sor variáns:
„keresztülnyúl és muzsikál,
melenget, húz, álmot kínál
testemnek a nap, a napom,
élő kályhám, szent hatalom,
a mennyei aranymadár.”;
19. sorban: „életem” helyett „vén szemem”; 20. sorban: „elmaradt” helyett
„elfordul”; 21. sorban: „lett” helyett „lesz”; a versszak definitív változatának
24–38. sorig terjedő 15. sornyi szakasza az eredetileg 12 soros, és teljes
mértékben eltérő:
„mint kit az éj bűvölete
fogott el s ingadozva lép
tetőkön s tornyon, hol a hold jár – –
Nem, mégse: engem most a nap
millió világkeze lóbál,
a Nap,
aranysugarak, madarak,
szárnyas erkélyen millió,
szárnyas erkélyem léghajó,
köröttem ezer nap kering
s mondom vagy nem, már nem tudom,
csak hallom a fényben a napon:”;
40–41. sor, „földi lélek az égbe hullt, / a megváltásba, föl, ahogy” helyett
„ember a kék halálba hullt, / fölfele, mint”.
