Fúz a tóparton





5

Roppant ég alatt, és tűnődve, mintha
saját árnyát akarná kihalászni,
úgy néz, úgy hajlik a tóba a fűzfa
s nem érti, hogy egy másik, óriási
kékségből, mely fordítva ring a mélyben,
milyen kisértet nyúl föl s kandikál ki,
mintha egy fenti, fuldokló világból
őt, az árnyát, akarná lehalászni.