|
Ha beteg volnék! De csak sebesült!… Kötözött lábbal hányódom az ágyon. Magamban vagyok: kívül a világon, s hangok mesélik, mi van odakünt. Hangok, már hetek óta: madarak, postás, ószeres, az ucca megy és jön, harang az égben, csoszogás a lépcsőn, autó, bicikli, víg gyerekcsapat. Börtönben vagyok! Bénultan, dühöngve, a távoli zsivajból raklak össze, feltámadt élet, fájdalmas vigasz, és elfordulok, befele a falnak: ne lássam, hogy úgy tündöklik az ablak s hogy nélkülem is teljes a tavasz. |