Részlet egy rádióelőadásból
1
Harc a fényért – így kérte, ezen a címen ma esti felolvasásomat a Rádió, és nagyon jól kérte. Sokkal több percünk harcol és küzd a fényért, mint amennyinek megadatik, hogy sütkérezzék, felejtsen és repüljön benne. És olyan nagy szó, olyan gazdag csoda az, amit fénynek hívunk! Fény a messze mécsvilág az éjszakában, és fény a glóriás nappal, fény bennünk a remény és a vágy, fény a szellem, az értelem, a tisztulás, fény a jókedv, és fény az isten. Egy egész verseskönyvem van, amelynek hasonló sóvárgást akar kifejezni már a címe is: Harc az ünnepért – mondja ez a cím, és csakugyan ezért, ilyesmiért vergődünk, küszködünk szinte egész életünkben, a hétköznap ellentétéért, a szürkeség, unottság, a bánat legyőzéséért vagy legalábbis kijátszásáért. Nem mintha a hétköznapoknak nem volnának nyugvópontjai és árnyalatai, s költészete a szomorúságnak és a homálynak, ó, ezek is, ilyenek is vannak, s jó, hogy vannak, hiszen ők adják az ellenpontokat a dallamhoz, a keretet a kivételhez, az igazi feszültséget és ragyogást, ők adják a különleges percek értékét. A csillagos égboltnak nemcsak a csillag az alkatrésze, hanem az éjszaka is, mint ahogyan tudjuk, a fájdalom a boldogságnak… S talán ezek a legszebbek, mindenesetre a legvonzóbbak és legérdekesebbek, az ilyen érzések, az ilyen kevert hangulatok, ezek a legemberibbek és amellett a leghitelesebbek. Szavaink és megfogalmazásaink már azzal a ténnyel, hogy körvonalaznak, egyúttal elkülönítenek, s kimondatlanul ugyan, de mindig figyelmeztetnek az elhagyottra, a keretre, a többire, a fény az árnyra, a végtelen a végesre. A harc a fényért egy kicsit és akaratlanul azt is jelenti, hogy: Harc a sötétséggel.
Ennek a harcnak nagyon sok fázisa van, s megszámlálhatatlan lehetősége a változatokra. Nem kell félteni a költőket, s nekik sem kell félniük, hogy a téma egyszer kimerül. A versek lelkiállapotok képletei, s az élet szakadatlanul produkálja a variációkat.
Vers és valóság
[A kötetről]
Az egész könyvet megbékélésünk jeléül és következményeképpen Babits Mihálynak dedikáltam mint első mesteremnek. Az Összes versekben már „Első mesterem emlékének” a dedikáció szövege.
1 A minap megtaláltam azt a levelet, amelyben Babits a kései hódolatot megköszönte, és néhány szót mondott még rólam.
2