Vers és valóság
Pesten írtam, a Sváb-hegyen, a Mátyás király út környékén, egy alkonyatban indítva el a dolgot. Erzsike akkoriban valami gyermeküdülőben volt és dolgozott, 1 oda jártam föl hetenkint egyszer-kétszer hozzá. Ekkor azonban éppen „rosszban voltunk”, majdnem szakítottunk, én le akartam mondani róla. De nem sikerült, hál’ istennek. A kezdődő őszi alkonyat a saját kezdődő őszöm jelképe lett: úgy látszik, ekkor kezdtem először hinni igazán az ifjúság elmúlásában. A „minden hús útját” kifejezés egy nagy hírű angol regénynek (Samuel Butler az írója) 2 a címe és nálam tudatos applikáció: The Way of all Flesh; azt hiszem azonban, végeredményben valami bibliai kifejezés. Nagyon kevés ógörög formában írt verseim egyike, alkaioszi strófák.