Magyarázat

Markó István
„…akadtak jó, bölcs és szent emberek, nem csak ebben a vén Európában!”
Szabó Lőrinc keleti eszmetársai
(Részlet) 1

A Harc az ünnepért (1938) kötet verse, a Dsuang Dszi halála az életre és a halálra vonatkozó kérdésekről értekezik. Amik megoldásai szervesen bontakoznak ki a taoista bölcsesség egészéből. Az ellentétekkel való operálás alól nem kivétel ez a költemény sem. Látható, hogy a keretversszakokon kívül a párbeszédek során fény derül az ellentétes fogalmakról való helyes gondolkodásmódra. Eszerint életnek és halálnak egymással szemben semmi külön értékük nincs: egyik sem jobb a másiknál, sem rosszabb. Mindkettő természetes folyamat, hozzátartozik az időbeli világ tökéletes rendjéhez. Egyik sem hangsúlyosabb a másiknál, ezért egyik sem érdemel kitüntetett figyelmet a másikkal szemben. Emellett halál, abszolút értelemben nincs is: a taoista elgondolás szerint semmi sem múlik el, semmi sem szűnik meg véglegesen, minden csak átalakul. Szemben a Taoval, amely az örök változatlanság, a létező világ az örök alakulás.
A műben a barátok és a tanítványok Dsuang Dszi halálára készülődnek, és díszes búcsúztatást ígérnek a mesternek, mire a bölcs mindent elutasít.
 
– Márványt s ezüstöt zárunk majd köréd!
– Az én koporsóm a föld és az ég.
 
Ebben a két sorban tükröződik az az ősi kínai világkép, amelynek alapja a világ három régiójának, az égnek, a földnek és az emberi, lakott világnak a megkülönböztetése. Mindezek létének közös kiindulópontja az őskezdet, a Minden-Egy, amelyet eleinte teljes homogenitás és nyugalom jellemzett. 2 Ez, mint feljebb láthatjuk, a taoizmus alapját képe- ző gondolattal rokon.
Ahogy Simon Zoltán is megfigyelte, a vers zárlata („Marad belőlünk annyi, mint belőle?” – ti. Dsuang Dsziből) az európai gondolatkörbe tartozó hírnéveszmény és az egoizmus termékének nevezhető.
 
 
Csibra Zsuzsanna
Szabó Lőrinc és a kínai költészet
(Részlet) 1

Az 1934–35-öt követő időszakban Szabó Lőrinc keleti ihletésű költeményei jórészt az ind hagyományból merítenek, a kínai téma csak két alkalommal, a Csuang-ce-versek újabb darabjaiban tér vissza. A Pesti Napló 1936. december 25-i számában tette közzé a Dsuang Dszi halála című verset, amely a Harc az ünnepért (1938) kötetben jelent meg. 2 Szabó Lőrinc a Dsuang Dszi halálához fűzött megjegyzéseiben csak nagyvonalakban ad eligazítást a forrásszöveggel kapcsolatban: „Régi barátunknak, Csuang-cenek valószínűleg saját műveiben olvashattam a megjegyzéseit az elképzelt temetéséről. Olyasmiket mondott, amik nagyon illettek magányos bölcs és költői lelkületéhez.”– majd hozzáteszi: „Valószínű, hogy kissé erősebb fényt, tüzet adtam az eredeti képeknek.” 3 A későbbi, Dsuang Dszi csontjai c. költemény 1939-ből (Új idők 1939. dec. 13., Régen és Most [1938–1943]) a két vers közös forrására világít rá. A vers így kezdődik: „Tegnap éjjel rénszarvas-szekerén / Csang-Heng, a költő csavarogni vitt.” Csang Heng Han-kori költő volt, akinek Csuang-ce csontjai (The bones of Chuang Tzu) című versét Arthur Waley fordította angolra. 4 Az angol fordítás és a magyar vers mondatainak azonossága bizonyossá teszik, hogy a Dsuang Dszi csontjainak forrásszövege a Han-kori költő művének fordítása volt, és nem a Csuang-ce-gyűjtemény szövege, ahogyan azt a korábbi szakirodalom vélte. 5 A kínai versben Csang Heng maga indul őszi barangolásra, amikor felfigyel az út mentén fekvő emberi csontokra. Szabó Lőrinc versében maga is csatlakozik költő-vezetőjéhez, akivel együtt találnak rá a mester földi maradványaira. A vers a továbbiakban – az eredetivel megegyezően – Csuang-ce csontjait faggatva megidézi annak szellemét, felkínálja neki az életet, amit az visszautasít. Szabó Lőrinc a kínai versben szereplő kultúrtörténeti adatokat elhagyja, helyébe a Csuang-cére vonatkozó filológiai utalásokat illeszti („Beszélgettem csontokkal egykor én is”), 6 majd visszatér forrása szövegéhez:

„Wash me and I shall be no whiter,
Foul me and I shall yet be clean.
I come not, yet am here;
Hasten not, yet am swift.
The voice stopped, there was silence.
A ghostly light
Faded and expired.”
 
„moss, nem leszek fehérebb,
Piszkolj és nem fog a piszok:
nem sietek, és szállok, mint a villám,
Nem jöttem mégis itt vagyok. –
Így beszélt és eltűnt a hang, hiába
hívtuk. Köröttünk kisérteties
fény suhogta be a nagy eget.”
 
Szabó Lőrinc versének álombéli utazása a költő ébredésével zárul, míg a kínai versben a költő Csuang-ce maradványaival hazaindul.
A Dsuang Dszi halála című versben azok a mondatok válnak a költemény építőköveivé, amelyeket a költő a Dsuang Dszi csontjaiból később (?) kihagyott. 7 Amikor tehát csuang-cei olvasmányaira hivatkozott, elkerülte figyelmét ez az emlékezetes fordítás, amelyet két versének is alapjául választott. „Az én koporsóm a föld és az ég.”, „Az én lámpáim a hold és a nap” és „Az én ékszereim a csillagok” verssorok az angol fordítás idevonatkozó mondataival állíthatók párhuzamba: „Heaven is my bed and earth my cushion”, „The sun and moon my candle and my torch”, „the stars my jewels”.
E két vers intertextuális vizsgálata megerősít bennünket abban, hogy Szabó Lőrinc versesköteteiben megjelent, kínai tárgyú verseit a szövegköziség széles skáláján – fordítások, átköltések, átdolgozások között – helyezzük el. Az elemzett versekben az idegen nyelvű szövegekből átmentett textusok új nyelvi közegükben is megőrizték forrásaik sajátos jegyeit, s a néhol felfedezhető szó- és mondatszerkezet szerinti egyezések felvetik a kérdést, vajon valóban évekig lappangó és lassan ülepedő olvasmányokról van-e szó, ahogyan azt az eddigi irodalomkritika feltételezte.