Vers és valóság
Második dalmáciai tengerparti (és montenegrói) utazásom emléke. 1 Ekkor, 1937-ben Lócival utaztam, aki akkor 8-9 éves volt. Sušáktól Rabon, Korčulán, 2 Šibenikon, Spalatón, Raguzán stb.-n át az ország legdélibb csücskéig mentünk, majd onnan Budvából autóbuszon Cetinjébe. Útközben mindenütt kísértek a rettentő élesen cirpelő-berregő tücskök, ezek a sajátságos, nagy légyszerű rovarok, amelyek bokrokon, fákon laknak. Megjegyzem, 1946-ban a Pasaréten is hallottam egy kertben egy ilyen földközi-tenger-melléki Herkules-tücsköt, valahogy idevetődhetett… Irtózatos konok jókedvükkel még az én komorságomat is legyőzték. A vége felé a „majdnem-istenek” kifejezés egy ógörög anakreontikus versre kíván utalni. 3