Vers és valóság
Amikor Déda–Bisztrán Farkas Ferenccel voltam a lányommal, 1 beállított egy nap hozzánk, nyaralókhoz, egy mezítlábas és rongyos öreg román parasztasszony, kelekótya teremtés, és egy nagy zöld szilkében friss szamócát kínált megvételre. Három lejt kért. Valamicskével többet adtunk neki, attól kezdve rendszeresen visszajárt. Nem is kelekótya volt, hanem szabályos bolond. Csak románul beszélt. Emlékszem, cigarettázott! Történetét, ahogy az ottaniak tudták, Ferkó mondta el. Én rettentően sajnáltam. Kissé meseszerű, sőt misztikus alakká növeltem, az utolsó két sor révén. A vipera arra mutat, hogy mi, többiek, féltünk tőlük. Dédáról még a Tücsökben lesz szó.