Vers és valóság
Nem tudom, létezett-e az egyiptomiaknál egy Ibisz istennő. 1 Lehet, hogy a figurát én gyártottam, összekeverve a madárfejűt és a kutyafejűt, Ibiszt és Anubiszt. 2 A vers vészesen mutatja irtózatos zaklatottságomat 937 körül, a fenyegető háború miatt. Az Ibisz-fejűt föltétlenül annak is eszembe kellett juttatnia, hogy van egy ismert népi latin rejtvény, az: „Ibis redibis nunquam peribis”. 3 A mi lesz? Rettenetes aggodalma szólalt meg ebben az álomrajzban és a bizonytalanságé, amely ettől kezdve mindmáig állandóan kísért. Egyúttal nyomai jelződnek az ellentmondó világnézeti harcoknak, melyekből csak az volt bizonyos, ami be is következett, az, hogy „a Lehet-ből trombitálva megszületik a szörnyü Lesz”. Az már egy külön kis trükk, hogy a versbe belefordítottam, megőrizve a központozással alakítható kétértelműséget, a latin szöveg rejtélyes fenyegetését. A fordítást én találtam ki.