Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Vers és valóság

Ez a Jang-Csu egy sokkal jelentéktelenebb és laposabb szellem volt, materialista filozófus, aki a maga földhözragadtságában egész sor olyan ítélkezést mondott, ami lázadó emlékeimnek és részleges materializmusomnak nagyon megfelelt. ¹ Ez a vers azonban csak általánosságban foglalja össze az ő keserű bölcseletét. ² Úgy rémlik, hogy az egész mögött lírai mozgatóképpen ott lappang a reagálásom a Pesti Napló szerkesztőségének egyik-másik engemet nagyon kínzó emberére. Ezek a kínai versek részben álarcok voltak rajtam:
„s mert szívem csupa rémület,
elmondtam nektek, emberek”.

Menzius Konfuciuszt védelmezte Jang-Csu materializmusával szemben. ³ Jang-Csu is kétezer éves bölcselő. Ebben a versben eltértem az olvasmányaimtól, amennyiben Jang-Csu tanítását igaznak tüntettem ugyan fel, de olyannak, hogy attól saját maga is szomorú. Azt kell azonban hinnem, hogy ez a drasztikus szellem nagyon jól érezte magát a gondolataiban.

Jegyzetek

¹ Jang Csu – Meng-cï fennmaradt vitaszövegeinek nyomán – feltehetően Kr. e. IV. század közepén élt. Jang Csu-t több alkalommal említi a Csuang-cï c. taoista könyv is. Tanításai közvetve maradtak fent a taoizmus egyik hagyományos kánonjában, a Lie-cï-ben, ahol a teljes VII. fejezet foglalkozik tanaival. Tőkei Ferenc fordításában ld.: Kínai filozófia: Ókor, második kötet, vál., szerk., ford. Tőkei Ferenc, Akadémiai Bp., 1986, 301–322.

²

² A vers nem Jang Csuhoz kötött példázatok átköltése, hanem fennmaradt tanításainak általános interpretációja. Csibra Zsuzsanna a következőképpen értékeli a Jang Csu-i filozófia és a költői szándék egymáshoz való viszonyát: „Jang Csu filozófiájában az élet végességével számotvető ember vívódásai összegződnek, a konfuciánus erényekkel szembehelyezkedve a közösségi áldozatvállalás jelentőségét veszti, az egyén mikrokozmosza túlnő a társadalom által jóváhagyott kereteken. A kínai filozófiai hagyományban ezért materialista, az önös érdekeket szentesítő, egoista filozófusként tartják számon, holott a későbbi taoista gondolkodók bölcseletének csíráit fedezhetjük fel tanításaiban. Szabó Lőrinc a kínai filozófus üzeneteként adja tovább az egyén boldogulásának egyik alternatíváját, amely a világ harcaitól való visszavonulásban, az itt és most megragadható lehetőségek kiaknázásában ismeri fel a megoldást:

»Jang Dsu üzeni: élj, siess!
Te vagy a világ közepe,
bestia, bátran vágj bele:
amennyit árthatsz, annyit érsz,
amennyit örülsz, annyit élsz!«

Eltér azonban olvasmányaitól annyiban, hogy a filozófiai mű tárgyilagosságának helyébe az igazságát hirdető bölcselő önreflexiója lép: Jang Csu maga is szomorú attól, amit meggyőződése szerint kimondani kényszerül. Szabó Lőrinc e korától merőben eltérő gondolkodású filozófus munkáját kiragadja a kínai filozófiai iskolák összefüggésrendszeréből, megállapításait önmagukban értelmezi, s így szélsőségeit egy magányos bölcs parttalan, sehova sem tartó filozofálgatásaként ítéli meg. Úgy tűnik, a költő múltjából (és jelenéből) átszűrődő, nyugtalanító gondolatok sokkal erőteljesebben hatják át mindennapjait, mint ahogyan azt szeretné, és amennyire ezt önmagának bevallja. A vershez kapcsolódó megjegyzései bizonyítják, valóban nem Jang Csu-t szomorították el ezek a gondolatok, sokkal inkább a régi önmagával szembesülő, afelett ítélkező Szabó Lőrincet.” (Csibra Zsuzsanna: Szabó Lőrinc és a kínai költészet = Uő: Kínai versek magyarul: A kínai költészet interpretációja a magyar irodalomban, Argumentum, Bp., 2006, 138–140.)

³ Meng-cï – latinos alakban Menzius – Konfuciuszt követő gondolkodó szerint Jang Csu követői „nem ismernek fejedelmet”, „s mesterük mindent önmagáért tesz”. Ld. Kínai filozófia, i. m., 101–103.