Az irígység erdejében






5





10





15





20

Dsuang Dszi mester erdejében ültem
          és szólt az egylábú virág:
– Óh, százlábú, de jó neked! Te futhatsz,
          én állok s nem jutok tovább!

Szólt a százlábú: – Irígyeld a kígyót:
          annyi lába sincs, mint neked,
bordái mégis gyorsabban viszik, mint
          az én száz lábam engemet!

A kígyó az ég kék szárnyára nézett:
          – Óh, szél, – mondta panaszosan –
te játszva átsuhansz az óceánon,
          s én porban vonszolom magam!

A szél rám nézett: – Látás, te legyőzöl,
          te szárnyatlan és testtelen! –
– Mint engem a gondolat! – mondta búsan
          s lehúnyta pilláját a szem.

A gondolat már válaszolni készült,
          de a szív megelőzte, és
én felsírtam, hogy minden elégedetlen
          és harc és kétségbeesés; –

és szólt Dsuang Dszi: – Hiába, ez a törvény,
          ez az irígység erdeje!
Élj, küszködj s ne törődj vele, hogy élsz és
          halj meg és ne törődj vele!