|
Dsuang Dszi mester erdejében ültem és szólt az egylábú virág: – Óh, százlábú, de jó neked! Te futhatsz, én állok s nem jutok tovább! Szólt a százlábú: – Irígyeld a kígyót: annyi lába sincs, mint neked, bordái mégis gyorsabban viszik, mint az én száz lábam engemet! A kígyó az ég kék szárnyára nézett: – Óh, szél, – mondta panaszosan – te játszva átsuhansz az óceánon, s én porban vonszolom magam! A szél rám nézett: – Látás, te legyőzöl, te szárnyatlan és testtelen! – – Mint engem a gondolat! – mondta búsan s lehúnyta pilláját a szem. A gondolat már válaszolni készült, de a szív megelőzte, és én felsírtam, hogy minden elégedetlen és harc és kétségbeesés; – és szólt Dsuang Dszi: – Hiába, ez a törvény, ez az irígység erdeje! Élj, küszködj s ne törődj vele, hogy élsz és halj meg és ne törődj vele! |