Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Részlet Szabó Lőrinc Kárpáti Aurélhoz írott datálatlan leveléből

„A villanegyedben egy tavaszi éj illatorgiája a hazabandukoló szerkesztő úr agyában és orrában: Májusi éjszaka...” 1

Jegyzetek

1 Szabó Lőrinc datálatlan levele, OSZK Kt. Levelestár, N. sz.: 1952/68. Kárpáti Aurél a költők főváros-élményéről állított össze egy rádióműsort, ehhez kérte Szabó Lőrincet, nyilatkozzon Budapest-ihlette verseiről, illetve ezek közül, melyek hangozhatnának el. E műsor felvezető szövege megjelent a Pesti Napló 1937. dec. 31-i számában.

Vers és valóság

A Pesti Naplótól hazamenet a Pasaréten éltem át és gondoltam ki. Valóban szörnyen mogorván és kimerülten bandukoltam haza, és lépten-nyomon mintha vastag urnákból döntötték volna felém illataikat a kertek. Teljesen öntudatlan voltam a kimerültségtől és a szagok erős élvezésétől: lábaim gépiesen mozogtak. Azon a tavaszon megkésve egybefutott, ami hetekre szokott elhúzódni a virágzásban. A fáradtság és a könnyedség keveréke ez a vers. Először Hajnal Anna költőnő hívta fel a figyelmemet a két utolsó verssor bizonyos rejtett zeneiségére, 1 amely a két „valami” szó ismétlésében s utána a „fáradt”, illetve a „váratlan” szóban rejlik. – (A versélmény más életanyagot és sokkal keserűbb és részegebb fájdalmat és mámort keverve húsz év múlva megismétlődött: 54-ben a Volkmann utcai udvarunkra belépve éreztem ilyen vastag illatfolyamokat, amelyek keresztben átfolytak az utamon: ebből az élményből írtam a Májusi orgonaszagot, amelyben – csak magunknak érthetően – az a részegségem van benne, amelyért …-nek vagyok hálás.)

Jegyzetek

1 A kommentár gépiratán tévesen a két utolsó versszakról van szó, de a leírás egyértelműen e sorokra utal: „valami fáradt pillanatból / valami váratlan öröm”.