|
I. Kicsi vagyok én Kicsi vagyok én, majd megnövök én, mint a tüdő a fazékból, kidagadok én. Kicsi vagyok én, majd megnövök én, apámnál is, anyámnál is nagyobb leszek én. Kicsi vagyok én, erős leszek én, világ minden óriását földhöz vágom én. Kicsi vagyok én, bátor leszek én, óriások palotáit elfoglalom én. Kicsi vagyok én, nagy úr leszek én, arany szobát adok minden testvéremnek én. Kicsi vagyok én, vezér leszek én, én leszek a legjobb ember a föld kerekén! II. Hörpentő Gá-gá, bíró, bumbele, Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez a nagy karéj, tej van hozzá, hófehér. Míg ezt szépen megiszod, húz a liba papucsot, indul messze Angliába, fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni: odaér, mire elfogy a karéj, s ahogy iszod a tejet, kortyok szerint lépeget: lép, lép, lépeget, még, még, még egyet, – az utolsót! Így ni! Már egész üres a pohár! Ennek aztán örvendek s én is nagyot hörpentek. III. A szél meg a nap Licskes-lucskos szürke bácsi (Hujj, hujj, én a szél vagyok!) kék udvarban seprüjével megkergette a napot. Szél mondta: Hujj, hujj, hujj! Nap mondta: Bujj, bujj, bujj! Szél kergette, utólérte, jól megverte a napot; megkergette, utólérte, jól megverte, összetörte, kék udvarból kiseperte, kendőjébe bekötötte, mondjátok meg: hova tette? Zsebretette a napot. Zsebretette? Zsebre ő! Azért van most rossz idő. IV. Esik a hó Szárnya van, de nem madár, repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tetejére. Ház tetején sok a drót, megnézi a rádiót, belebúj a telefónba, lisztet rendel a malomban. Lisztjét szórja égre-földre, fehér lesz a világ tőle, lisztet prüszköl hegyre-völgyre, fehér már a város tőle: fehér már az utca, fehér már a muszka, pepita a néger, nincs Fekete Péter, sehol, de sehol nincs más fekete, csak a Bodri kutyának az orra hegye – és reggel az utca, a muszka, a néger, a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter és ráadásul a rádió mind azt kiabálja, hogy esik a hó! V. Veszedelem Ütöttem. Ő is ütött, ahol ért. Szeretnéd tudni, hogy miért? Nekem volt pénzem, neki nem, ebből lett a veszedelem. |