|
Dalt? Rólad, aki dal vagy s zene? Verset? Jönnél csak elém, Polyhymnia, bottal, ököllel vernélek ki a világból! – úgy gyűlöllek s irigyellek, fuvolás Szépség, mert megszégyenítesz, mert te ráérsz, mert – noha mese vagy – tündéremléked is kínokat ad, égi kínokat földi sebeimhez. Énnekem is az Ég volt az apám s anyám az édes Emlékezet; én is tudnék merengeni a fuvolán. Mégis itt öl s némít a munka, mégis úgy élek, mint egy állat… Az vagyok… Örülj, istennő, hogy elhallgatok! |