Vers és valóság
Egyik legszörnyűbb, legőrjöngőbben individualista versem. A maga nemében mindig remeknek gondoltam, és félve adtam csak ki, hogy túlságosan provokál. 1 A háttérben messziről Nietzsche integet.
Jegyzetek
1 Valóban, a vers 1932. okt. 26-i, Nyugatbeli megjelenése után nem sokkal a pécsi Dunántúl 1936. nov. 6-i számának Mozaik rovata közölt (cs) aláírással egy több mint másfél hasábnyi támadó cikket: Nietzsche a mellényzsebben: Egy magyar költő, aki több istent imádott. (5. p.) A cikk szerzője Ady költői magatartását megidézve, Mécs Lászlót játssza ki Szabó Lőrinc ellen. Míg Mécs László a pozitívumokat, Szabó Lőrinc Ady negatívumait örökölte elsősorban. Ítélete szerint: Szabó Lőrinc „az Esteledik c. rímtelen abortus szerzője, akinek vallomása, hogy több Istent imádott, úgy érezzük, még annyi bizonyításra se szorul, ahány sor e nyilatkozattétel után versében következik. »Bűn volt és szenny volt mennyi minden« nyöszörög ennek a fogatlan csámcsogásnak első sora, amelynek ritmusa hiába idézi a kínlódó költő emlékét. Nem igaz ez a vers, nem szuggesztív, nem is vers. Ady összeroskadt az Isten előtt s ezen a ponton Szabó Lőrinc egyáltalán nem respektálja az adyzmus magyar hagyományait.” A szerző cikkét a következő megállapítással zárja: „De Ady már nincs. És ha az Úr másik választott szolgája Mécs László nem kongatná meg időnként a vészharangot, valóban kétségbe kellene esnünk azon, hogy Szabó Lőrinc versei is a magyar lírát reprezentálják.” A napilap tulajdonosa a Katolikus Dunántúl Rt., megjelent 1911. márc. 25. és 1944. nov. 26. között. A békeidők utolsó nagy lapalapítása a Dunántúl megindítása. Az első szerkesztő vezércikkében gr. Zichy Gyula, 1905-től pécsi püpök, kalocsai érsek, az MTA ig. tagja ekként vázolta föl a lap célját: „Pozitív keresztény s öntudatos magyar eszmevilág leszen az oltóág, melyet a Dunántúl mindenkor képvisel... Keresztény szellem ápolása, az igazság és közérdek védelme. Védi az egyén és a család becsületét. Minden politikai párttól független.” (Ld. Katolikus Lexikon.) Szabó Lőrinc ezt a támadást kapcsolatba hozta a nem sokkal korábbi Janus Pannonius Társaságban történt szereplésével. (Ld. Kardos Lászlóhoz írott 1932. nov. 16-i levelét, in Szabó Lőrinc: Napló, levelek, cikkek, vál., s. a. r., bev., jegyz. Kabdebó Lóránt, Szépirodalmi, Bp. 1974, 211.)