Vers és valóság
Rólam először elektrokardiogramot dr. Bernáthné Alice készíttetett Pöstyénben, 1 ahol fürdőorvos volt. Inkább csak játékból, mint igazi szükségből, hiszen akkor még csupán ideges szívdobogásaim jelentkeztek. Erre utal a vers és az ellentáborokból történt fokozatos, már majdnem teljes kiábrándulásra. Az utolsó strófa félreérthetetlenül az Internacionáléra is céloz.
Jegyzetek
1 Dr. Pártos Alice, Bernáth Aurél festő felesége. A Galilei Kör aktív tagja volt. Részt vett az ifjúmunkás-mozgalomban, ezért tanulmányait nem Budapesten, hanem a prágai német egyetemen, majd Berlinben (1920–26) végezte. Orvosi diplomáját Pécsett nosztrifikálták. Mintegy tizenhárom éven át dolgozott mint helyettes vezető főorvos a pöstyéni Speciális Reuma Szanatóriumban, mely egyike volt akkoriban a legnagyobb és a legjobban felszerelt európai reuma-gyógyintézeteknek. Mint magyar állampolgárságú orvosnak neki volt egyedül Csehszlovákiában munkaengedélye. Többirányú orvosi kutatómunkája – főleg a reuma és bizonyos szívbajok összefüggésével illetve ezek balneológiai vonatkozásával kapcsolatban – továbbá külföldi tanulmányútjain kifejtett tevékenysége, nyelvismerete volt döntő abban, hogy Pöstyénben történő alkalmazását a csehszlovák fürdőügy érdekében állónak minősítették. A költő és Bernáthék sok mindenben segítették egymást. Szabó Lőrinc több alkalommal vendégeskedett a házaspárnál, a fürdőhelyen kezeltethette Pártos Alice jóvoltából reumatikus panaszait. 1938–1945 között a Pajor Szanatóriumban reumatológus és balneológus volt. 1945-től 1966-ig a Lukács-fürdőnek, ill. az Orsz. Reuma- és Fürdőügyi Intézet reumatológiai osztályának főorvosa. Részt vett a M. Orvosok Szabad Szakszervezetének megalapításában és megszervezésében. A Reumatológus Szakcsoportnak egy évtizedig alelnöke volt. A reumás betegek rehabilitálásának elméleti kérdéseivel, gyakorlati megvalósításával és országos szintű megszervezésével foglalkozott. – A vers egy kézirata fennmaradt a Bernáth-házaspár hagyatékában: MTA KIK Ms 2171/70. 1933. okt. 29-i megjelenése előtt ez év augusztusának közepén látogatott el Pöstyénbe Szabó Lőrinc, miután végéhez ért Anton Straka akkori csehszlovák kultúrattasé jóvoltából Vékesné Korzáti Erzsébettel tett csehszlovákai körutazása. (Ld. Szabó Lőrinc: Erzsike (1955), in Huszonöt év: Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet levelezése, s. a. r., jegyz. Kabdebó Lóránt, Lengyel Tóth Krisztina, Magvető, Bp., 2000, 26–27.) Erre utal Bernáth Aurél 1933. aug. 21-i levele: „Mondanom sem kell, hogy igen örültünk ittlétednek. Kár, hogy ilyen rövid ideig voltál. De úgy siettél, mintha az István napi körmenetre a díszmagyarodat kellett volna próbálni. – Nagyon várom a két verset.” („A megélt költemény”: Szabó Lőrinc levelezése Bernáth Auréllal és családjával 1933–1957 előszó, s. a. r., jegyz. Horányi Károly, Miskolc, 2003. [Szabó Lőrinc Füzetek 4.], 21.) Az említett költemények közül az egyik valószínűsíthetően A végső harc. Nem kizárt, hogy a vers részben egy Pártos Alice-szal folytatott vita hatására született meg, melyet ekkor még a versből is kiérezhető, az élet mindennapi vagy ideológiai harcait megítélő irónia feloldhatott. A Vers és valóság más helyén a Kisőrsi nádas kapcsán az asszonyra emlékezve Szabó Lőrinc megjegyezte: „...sokat vitáztunk; politikai és egyéb dolgokban nem értettünk mindig egyet, sőt össze is vesztünk néha, olykor tartósabban. De aztán újra csak megbékéltünk egymással.” (Szabó Lőrinc: Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp., 2001, 178.)