Vers és valóság
Ez az a vers, amelyet az imént említettem, hogy egy kirándulás után írtam, amelyet Erzsikével tettem valahol Esztergom környékén. 1 Ez is elhallgatja a második személy jelenlétét, de legalább vágyként megemlíti, hogy jó volna bizalmasan beszélni az örömeimről valakivel, egy emberrel, akinek kezét fognám, szemét nézném. Hát így lehetett csak letagadva bevallanom nyilvánosan a dolgot. Végül Esztergomon át utaztunk haza. Kell mondanom, hogy a vers lényege az emberi közösségek fontosságáról szól?
Jegyzetek