Vers és valóság
Tragédia 1 – A Magyarországnál egy délután már majdnem zárlat előtt, 1934-ben a rendőri riporterünk telefonon leadott még egy kis rendőri cikket. Adjusztálás végett a kezembe került. A szerencsétlennek, akiről szólt, Varga Csaba volt a neve. Egy órával később a riporter kérésemre megállapította a részletes tényállást. Mert nekem volt egy igen züllött unokaöcsém, Varga Károly halmi református papnak és Etelka nagynénémnek a gyermeke. Az apa mulatós, borkedvelő, piros arcú, kedélyes ember volt. Az anya a Tücsökzenében is szerepel: tőle hallottam az első verseket felolvasni, és tőle kaptunk egy négykötetes Tompa Mihályt Balassagyarmaton. 2 Jó ember, végtelenül naiv, öregen is 12 éves lélek volt. Ennek egyik gyermeke, az én apai nagyanyám által szintén túlkényeztetett volt a riportbeli öngyilkos. Előzetesen éveken át segélyeztem, de nem lehetett segíteni rajta. Elzüllött, s végül egy szobában, ahol nyolcan laktak (Hársfa utcában), közös ágyban lakott egy szabályszerű prostituálttal. Már nem is mert a szemünk elé kerülni. Részeg kétségbeesésében vagy talán éppen valami lucidus megdöbbenés pillanatában felkötötte magát az udvari klozetben. Úgy, ahogy a vers elmondja. Megnéztem a helyszínt, a nőt, az ágyat, a klozetot, és nem tudtam megtagadni a nőtől, akit valahogy mégiscsak az élettársának és utolsó jótevőjének kellett tekintenem, hogy a temetésre meg ne hívjam, ahol a pap özvegye és a papfiak és papunokák voltak. Azt hiszem, még nálunk is fenn volt ez alkalommal a lakásban. Úgy látszott, szerette a fiút, vagy legalábbis megrendítette a végső cselekedet. Az idegen nőt többet nem láttuk. A vers közöl róla annyit, hogy Rózsikának hívták. A vers brutális kis nagyvárosi sanzon!
Jegyzetek
1 A vers Tékozló fiú címmel jelent meg a Pesti Napló 1934. szept. 8-i számában, ugyanezzel a címmel szerepel még a kötet nyomdai kéziratában is, míg hasonló címmel meg nem írta a kötet egy másik, távolból Babitsot idéző versét, amely a Pesti Napló 1936. jan. 26. számában jelenik meg, tehát már a kötet szerkesztése idején. Ugyancsak Babitscsal kapcsolatos a Régen és Most ciklusban szereplő Tékozló fiú csalódása c. költeménye, mely eredetileg Apámnál címen jelent meg a Pesti Napló 1928. febr. 5-i számában.
2 A Tücsökzene 57. Etelka néni c. verse örökítette meg az alakját. A szülőkről így emlékezett meg a e verset magyarázva: „G. Szabó Etelka volt, hosszú hajú, gyermeteg, könnyes szemű tanítónő; természete teljesen kiütött a Gáborjániékéból, s azonkívül életképtelen volt, annyira ábrándozó. 28-30 éves korában ment férjhez Varga Károly református paphoz, nála jóval idősebb férfihez a …-i parókiába; egy-két felnőttecske és két-három még kicsiny és már csaknem egészen elromlott mostohagyerek várta. Hozzá még ő is szült két vagy három gyermeket. Károly bácsi vörös orrú, folyton jókedvű, borissza és anekdotázó pap volt, ha lendületbe jött, csodaszépen énekelt. Ő volt az az ,,aranyszájú pap”, akinek öngyilkos fiáról a Különbéke egyik verse szól: ez a fiú Csaba volt, és Etelka nénitől való. Etelka rendkívül megható jellem és jelenség volt, az apai családból az egyetlen, aki az igazságérzeten túlmenően szívbeli jóságból és puhaságból jóban volt anyámmal, énvelem és Hajnalka húgommal.” (Szabó Lőrinc: Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp., 2001, 198.)