Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Vers és valóság

Gyermekkori visszaemlékezés. ¹ Ez a nagyanyám az apai volt, tehát 1910 táján legidősb özv. Gáborjáni Szabó Lőrincné nagytiszteletű asszony, szül. Baráth Terézia. Most két hete meghalt Gábor nagybátyámnál, ² aki a legfiatalabb gyermeke volt a sok közül, láttam a falon a megnagyított arcképét a múlt század 90-es éveiből. Kemény egyéniség lehetett. Anyámat és engemet nem szeretett, kedvence első unokája, az én Zoltán bátyám volt. Őt magához is vette és ő nevelte, Zoltán már Balassagyarmatról elszakadt tőlünk. Ahogyan ez a Tücsökzenében is megolvasható. ³ Debrecenben ez a nagymamám a Péterfia utcában élt, nyugdíjából és főképpen említett Gábor fia támogatásából, aki akkor még legényember volt. Remekül tudott főzni, csodálatos süteményeket csinált. De nagyon szúrós volt mihozzánk, és részben ő rontotta meg a szüleim házaséletét. Rideg nevelési elveit egyébként Zoltán bátyámmal szemben is érvényesítette. Mindamellett ő volt az, akinél az első Jókai-, majd Dickens-regényeket olvastam, ⁴ s aki először vitt el a debreceni színházba: egy csodaszép színdarabot láttam, melynek szerzőjét mindmáig nem sikerült kikutatnom. A darab izgalmas címe ez volt: „Dráma a tenger fenekén”. Óriási hatást tett rám, 8-9 éves lehettem, amikor láttam. A tenger vizét zöld tüllfüggönnyel imitálta a rendezés. ⁵ Lehet, hogy a Wagner-féle Rheingold maga is e miatt az emlék miatt volt nekem olyan ismerős és lett olyan kedves. ⁶ A nagymamáról sokat beszélhetnék, de rátérek közvetlenül a versbeli emlék alkalmára. Én tizedik évembe léptem, Zoltán másfél évvel idősebb volt nálam. A Késes utcában laktunk, a 3. számban. Zoltán jól indult a gimnáziumban. A latint én, a IV. elemista, naponta kikérdeztem tőle, nyelvtant és szavakat, mert így kívánta. Egész éven át alázatosan kikérdeztem, eszembe sem jutott, hogy lázonghatnék is a megterhelés ellen. De ennek lett később az a haszna, hogy a teljes évi anyagot megtanultam, bár ezt nem tudtam, hiszen engem nem kérdeztek ki. A deklinációk tanulása alkalmával egy ízben nagymamáék és Gábor bátyám este vendégségben voltak nálunk. Gábor „meglatinoztatta” a bátyámat, és elégedetlen volt a tudásával. Mikor már vagy félórát veszkődött a zavarba jött és idegeskedő fiúval, akkor nyilván rá akart pirítani, hogy ezt mindenki játszva egy perc alatt megtanulhatja. A „dominus”-t kellett végigdeklinálni. Nagymama villogó szemekkel és helytelenítően nézte Zoli vegzálását, de azért szükségesnek tartotta, gondolom. Mikor azonban Gábor engem vett elő, mint reménybeli jobb példát, már ideges lett. Pláne, mikor én egy szóra végigmondtam singularisban és pluralisban az 5-5 esetet, és egyéb ilyen kis bravúrokat mutattam. Gábor nagyon megdicsért; azt hiszem, életemnek ez volt a legelső dicsérete, amit arattam. Nagymama ezen rendkívül felháborodott, és „sipirc!” szóval a sarokba vezényelt, majd a másik szobába, ahova sírva utánam jött anyuka, nem mervén nyíltan mutatni háborgását, a szíve különben is éppúgy húzta Zoltánhoz, mint hozzám. Ilyenféle jelenetek mérgesítették a viszonyt anyám és én és az öregasszony közt. Nagybátyáim mind igazságosak voltak. Egy Péterfia utcai későbbi vendégeskedésünk alkalmával a nagymama tán – nyilván valami fatális félreértés alapján – rám fogta azt, ami a vers témája, vagyis, hogy ollóval ki akartam szúrni a szemét, mégpedig nagy ravaszul nyitott ollóval, egy döfésre mind a kettőt. Sose lehetett kibeszélni a fejéből, hogy semmi hasonlót nem csináltam. Hogy az emléket mi juttatta eszembe, már nem tudom, de nyilván az, hogy édesanyám még élt, sokszor nálunk lakott, és beszéltünk régi dolgokról s erről a közös sérelmünkről. A vers nagyanyám halála után készült és jelent meg; azzal, hogy nagybátyáim mit szólnak körülrajongott anyjuk ilyen kiszerkesztéséhez, egyszerűen nem törődtem. De nem is bántódtak meg; a vers vége különben is megenyhülésre mutatott már akkor bennem.

Jegyzetek

¹ Ugyanezek az elemek köszönnek vissza a Tücsökzene 86. Nagymamánál c. versében.

² A Nagymamánál c. vers kapcsán megemlékezett nagybátyjáról is: „G. Szabó Gábor, leendő tiszaszőlősi pap, a legfiatalabb fiú, aki mindig csaknem teljesen igazságos volt az anyai-nagyanyai összeütközésekben. Ekkoriban a debreceni püspök titkára volt. Berlinben végezte a teológiát. Tavaly temettük a Farkasréten...” (Szabó Lőrinc: Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp., 2001, 202.) Az a megjegyzése, miszerint „két hete meghalt” eligazít e kommentár diktálásának időpontját illetően. Gáborjáni Szabó Gáborról ld. még a Fény, fény, fény kötet Repülőgép az Alföldön c. versének Szabó Lőrinc-i magyarázatát és annak jegyzetét.

³ Ld. a Tücsökzene 70. Zoltán bátyám c. versét.

⁴ A Nagymamánál c. versben is felidézte ezeket a felolvasásokat: „Hetenkint látogattuk nagymamát, / később meg valami Twist Olivért / kellett olvasnom neki, amiért / jó uzsonnákat kaptam.” A vershez fűződő kommentárját diktálva még hozzátette: „Az ijesztő nagymamának valóban én olvastam föl Dickens Twist Olivérjét.” (Szabó Lőrinc: Vers és valóság, i. m., 202.)

⁵ A darab szerzője: Dugué, Ferdinand (1816–1913). Előadták Szegeden, és 1894-től játszotta a debreceni Városi Színház. A darab színeit a szegedi Városi Színházi előadás plakátja külön felsorolja: „A darabban előforduló képek címei: 1-ső kép: A Washington hajója. 2-ik kép: Az égő hajó elsülyedése. 3-ik kép: Az irlandi falus lak. 4-ik kép: A Great Eastern födélzete, a huzal lesülyesztése, vihar a tengeren. 5-ik kép: A buvárok leszállása a tengerbe. 6-ik kép: A vizsgáló biró irodája. 7-ik kép: A kisértet.” Külön részletezi az 5. kép látványosságait: „a) A tenger viharos felszíne. b) A vizek félhomálya. c) A villőtartalmú hullámok. d) A tenger állat- és növényvilága. e) A korállpaloták. f) A tenger alatti világ. g) A feneketlen mélység. h) Tengeri szörnyek. i) Tűzokádók a tengerben. k) Gyilkosság a tenger fenekén, az elsüllyedt Washington roncsai és áldozatai.” Ld. a Somogyi Könyvtár plakát adatbázisát.  Egy korabeli tudósítás szerint: „Debreczeni Városi Szinház. Szombaton, 1894. Deczember 16-én. Duque Ferdinánd világhírű látványossága. A debreczeni szinész egyesület által adatik. Diszleteket festette Lehmann Mór, restaurálta Hellwigh Albert szinházi festő. Gépezeteket készitette Boránd György főgépész. Az égő hajó és összeomló díszleteket, továbbá a mozgó huzal gépeket készítették: Kun András és Szőllösi Albert.” 1906-os plakátja így hirdeti az előadást: „Városi Színház. Debreczen, vasárnap, 1906. évi április hó 15-én délután 3 órai kezdettel mérsékelt helyárakkal: Dráma a tenger fenekén.” Az előadás élményét örökítette meg a Tücsökzene 87. Dráma a tenger fenekén c. verse.

⁶ A Tücsökzene 87. Dráma a tenger fenekén c. verse kapcsán is Wagner A Rajna kincse c. operáját említette.