folytatni kellene a tengert – „A Különbékében és Szabó Lőrinc
költészetében másutt is a tenger a legértéktelítettebb motívumok egyike:
egyrészt a már tárgyalt módon az én önmagából, önmagába való bezártságából való
kimenekülésének (rendre az álommal vagy öntudatlansággal azonosított)
szimbolikus színtere Az Egy álmaiban vagy éppen a Különbéke egyik
jellegzetes életképében („folytatni kellene a tengert, / a puha, édes éjszakát.”
– Fölkelni), másfelől a megszokott érzéki környezetből (látványok, tájak,
tárgyak közül) való kiszabadulásé, nyilvánvalóan az ismeretlenbe való
felkerekedés modernista szimbolikája szerint.”
(Kulcsár-Szabó Zoltán: Tükörszínjátéka agyadnak: Poétikai problémák Szabó
Lőrinc költészetében, Ráció, Bp., 2010, 118.)