Kortársak





5





10





15





20





25




30





35
Még húsz év, tíz, talán harminc, esetleg ötven,
         de tán csak egy, vagy annyi se,
mindegy, végez velünk a betegség, az undor
         vagy a véletlen fegyvere.
Még húsz év, tíz, talán harminc, esetleg ötven,
és megbékélve mind együtt leszünk a földben.

Irígység s szeretet küzködött sírva bennünk;
         s gyötörtük egymást szomorú
testvérharcban, (amely sokszor ma is olyan már,
         mint egy szinpadi háború)
irígység s szeretet küzködött sírva bennünk
s kapocs volt még az is, hogy ellenség lehettünk.

De hozzád mi közünk, titokzatos jövendő?
         Ami különbség most akad
ember s ember között, sohsem oly kegyetlen,
         amilyen idegen te vagy!
A sírból mi közünk hozzád, örök jövendő?
Teneked, ami volt, mind semmi és egyenlő.

Az igazi haza az Időé, nem a Földé.
         Az Időből halunk ki mind,
az Időből, amely hazánk fölött hazánk lett
         uj s nagyobb közösség szerint.
Az igazi haza az Időé, nem a Földé:
meghal az Egy Idő, de a Föld él örökké

s akár egy idegen planéta is lehetne,
         ahogy tovább forog s viszi
hátán uj népeit, mig minket összerágnak
         puha fekete fogai;
akár egy más világ csillaga is lehetne,
ugy száll majd, temetőnk, a tilos végtelenbe.

Még húsz év, tíz, talán harminc, esetleg ötven;
         s tetszik, nem tetszik, látni kell:
ellenségünkkel is közösebb sors köt össze,
         mint azután majd bárkivel.
Még húsz év, tíz, talán harminc, esetleg ötven;
– Béke, mért vagy csak a halottaké a földben!