Vers és valóság
Ezen a versen is látom, hogy a költők sokszor olyasmit is megírnak, leírnak, amit nem akarnak, amit nem annak a jelentésnek szánnak, aminek fogadják őket. Kikerülhetetlenül együtt jár ez a képes, a jelképes és egyáltalán minden erősebben érzelmi kifejezésmóddal. A költő tulajdonképpen mindig téved vagy hazudik, annyira kiszolgáltatja magát a pillanat rohamainak, a szép kifejezés pedig lassankint úgy hat, mintha igazság volna, s idővel csakugyan az lesz. Ez a vers is valami teljesen jelentéktelen panaszkodás helyett idegbajosan felfújt fájdalmakat objektivizál. Lírai megjegyzésem két sorához volna még: „(könnyü annak, aki helyett más a gazember!)” Ez egy kedves barátnőnknek az apjára vonatkozott, illetve őrá magára. Nem tartottam gazembernek az apját, noha bankigazgató volt, az öreg R. bácsit, R. Kláránknak és Bözsinek az apját. 1 A kijelentésben inkább a könnyűn van a hangsúly: R. Klára akkoriban nagyon finom és kiegyensúlyozott önzéssel lebegett az élet nehéz dolgai felett, és tulajdonképpen semmiben nem vett részt, és nem értette az én siránkozásaimat. Persze, mert az apja tehermentesítette. A gazember szót tehát idézőjeles marxista csökevénynek leghelyesebb felfogni az akkori gondolkodásommal. (Megjegyzés a költő tévedéséhez vagy hazugságához: természetesen számításba kell venni a költői impresszionizmuson kívül a versek érzelmi igazságát!)
Jegyzetek
1 Rudas Gyula, m. kir. kormányfőtanácsos, az Angol–Magyar Bank ügyvezető igazgatója; ld. a Fény, fény, fény kötet Káprázat c. versénél elmondottakat. Lányai: Rudas Klára és Rudas Erzsébet. Róluk ld. a Fény, fény, fény kötet Káprázat c. versénél elmondottakat és azok jegyzeteit.