Vers és valóság
A Délivasút kávéházban írtam, 1 a sarki bejárat melletti első asztalnál, a vasút felőli oldalon, ahova nem egy vasárnap délelőtt, mikor ott voltam, bőségesen zuhogott be a nagy nyári nap. Tudom, hogy egyebet készültem megírni, de a friss észlelet közbetolakodott. A friss észlelet a pohár víz volt és az alpakkatálca, melyen a pincér a poharat elém tette: víz, üveg és tálca egyformán tündökölt a napban. Egész izgalomba hozott ez a nagy tisztaság, majdnem úgy, mint máskor az érzéki dolgok.
Jegyzetek
1 Alkotás u. 7/b., a Déli pályaudvarral szemben. A kávéházat egy cikkében meg is örökítette: Ady emléke egy budai kávéházban = Magyar író – Magyar könyv, 1934. jún. 15–16.; kötetben még: Szabó Lőrinc: Emlékezések és publicisztikai írások, szerk., jegyz., utószó Kemény Aranka, Osiris, Bp., 2003, 352–353.