Vers és valóság
Ez hál’ istennek megint Erzsikével kapcsolatos. 1 A tenger azonban nem tenger, csupán nagy víz: a Rajna folyó. Mikor Erzsike Hollandiában volt, mi Nagyklárával, aki akkor megtudta az egész ügyünket, elébe akartunk utazni Kölnig. Így történt, hogy nyugat-németországi utunk során Mainztól vagy Frankfurt a. M.-tól lehajóztunk Kölnig, ahol azután sajnos elmaradt a hármas találkozó és őszinte tisztázás. A hajóút során a fedélzetről a vizet néztem, a Loreley-szikla alatt úsztunk. Tele voltam szerelemmel és vezeklésvággyal, és a hajókerék nyomán háborgó habokat néztem, az örök ismétlődést, a fogyhatatlan ölelkezést. Az idő és az érzés (no meg aztán a leplezés) tengerré látta a folyamatot: az örök és boldogtalan sóvárgás és lelki szeretkezés majdnem éterizált képe, amit leírtam. 2
Jegyzetek
1 A vers kézirata Vékesné Korzáti Erzsébet hagyatékában. Ld. Dokumentumokat. A vers címe szerepel azon a jegyzéken, melyen a Korzáti Erzsébet ihlette verseket gyűjtötte össze. Ld. MTA KIK Ms 4674/12, 80. Szabó Lőrinc Korzáti Erzsébethez írott febr. 17-i levelében így kommentálta a költeménynek a Pesti Napló 1931. febr. 15-i számában történő megjelenését: „Biztosan olvastad vasárnapi versemet. Az évszámjelzést elhagyták alóla (a lap csak a költő legújabb műveivel szeret hencegni!), de többen érezték, hogy kissé idegenszerű. Mert a három legutóbbi versemben annyi keserűség volt, hogy azok után ez meglepetésnek, nem-aktuálisnak hatott. Pedig ez is szép kis mű, – és ami fő, a te műved, te hullámzás, te mindig távollevő, vágyó-hívó, elbújó. Milyen messze voltál akkor, mikor ezt írtam! – Szóval, úgy látszik, ma olyan fekete dolgokkal vagyok tele, hogy »friss« írásaim nem nélkülözhetnek bizonyos pesszimizmust. Különben lerí róluk (mint erről) hogy nem »frissek«.” (Huszonöt év: Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet levelezése, s. a. r., jegyz. Kabdebó Lóránt, Lengyel Tóth Krisztina, Magvető, Bp., 2000, 254.)
2 Az utazás körülményeit felidézte Korzáti Erzsébetről szóló visszaemlékezésében: „Képzelhető, milyen izgalommal vártam Erzsikét. Sőt nem is vártam – elébe utaztunk Klárával együtt. Erzsike nélkül néztem hát végig azokat a városokat, melyeket neki a figyelmébe ajánlottam. Talán Münchenben, mindenesetre Nürnbergben, Frankfurtban és Wiesbadenben voltunk, és Mainzban. A Rajnán hajón mentünk Kölnig. Lelkiállapotomat mutatja az a vers, amelyet a Rajna vizét nézve a fedélzeten gondoltam ki, a címe: Tenger, tartalma pedig a szüntelen szeretkezése a hullámoknak.” Szabó Lőrinc: Erzsike = uő: Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp., 2001, 331.