Boldogság






5





10





15





20
Unom már ezt az örökös
siránkozást s megvetlek érte.
„Boldogság!” Lelkem, lásd be végre,
hogy gyerekes ábránd nyügöz.

„Boldogság!” Isten és a többi
tündér rég meghalt benned is
s létedből az infantilis
reményt ma se tudod kiölni?

Vigyázz, becsap a régi hit!
Nem vagy gyerek, s indulsz a hídra,
mit a kaján bűvész, a Mintha,
az ég felé eléd vetít?

A Mintha mondja: mintha volnál
és mintha volna csakugyan
minden, aminek neve van…
De te tudod, hogy nincs! tudod már!

Nem? Nem tudod? Hát menekűlj,
bolond, és ess kétségbe! Álmodj!
Teremts, no teremts túlvilágot!
(Ha megbutulsz, tán sikerűl.)