Vers és valóság
A belenyugvás még nagyobb foka vagy annak a hiedelme, passzív halálvágy. A hatodik sorhoz: úgy rémlik, 10-20 évvel később a német Georg Jünger egyik tanulmányában olvastam valami olyan kitételt, 1 hogy némelyik gondolkodó módszere a gyaluéhoz hasonlít, másé a fúróéhoz. Ez a gondolat azonnal majdnem rokoni szeretetet és nagy érdeklődést keltett bennem Jünger iránt. (Utólag itt említem meg, hogy az Ébredés című, már megtárgyalt vers lélektani tájrajzát és mozgását világos azonosságban megtaláltam ugyanennek a Jüngernek a hadinaplójában, azon a ponton, amikor a második világháborús bevonulása előtti napon megkapja a behívót. Teljes azonosságot érzek vele. Ez az utóbbi könyv a franciaországi német hadjáratról szól, tehát 1940 körüli.)
Jegyzetek
1 Friedrich Georg Jünger (1898–1977) német regényíró, Szabó Lőrinc valószínűleg összecseréli nevesebb bátyjával, Ernst Jüngerrel (1895–1998), a világhírű első világháborús napló (In Stahlgewittern: Aus dem Tagebuch eines Stosstruppführers) szerzőjével, ugyanis az ő újabb naplójában szerepel az 1941-es behívása, ld. az 1939 és 1948 közötti ídőszakban írott naplóiból (Strachlungen) az először 1942-ben megjelent Gärten und Strassen kötetet. Ebben leírja, hogy 1940 júliusában hazatér Franciaországból, ahol különben élt, Speidel tábornok 1941 februárjában a párizsi törzséhez vezérkari hadnagyként hívja be, a katonai szolgálat alól mentesíti; kapcsolatot tart a francia kulturális élettel és a vichyi kormánnyal. Jünger munkássága iránti elismerésének több vele készült interjúban is hangot adott. Ld. Szabó Lőrinc: Vallomások: Naplók, beszélgetések, levelek, szerk., jegyz., utószó, életrajz Horányi Károly, Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp. 2008, 211, 219, 240–241.