Az 1932-es Pantheon-kiadás nyomdai kézirata.
MTA KIK Kézirattár Ms 4650/60. 1 fol.
Újságkivágat autográf javításokkal, szövegrészletek gépiratainak kivágata
ráragasztva; szerzőmegjelölés áthúzva; jobb felső sarokban a számozás: 14.
Javítások: 3–4. sor: „pilláim alatt két meleg / nagy sárga láng csap fel.”
helyett „két sárga láng még ott remeg / múló emlékül az agyamban.”; 7. sorban: „égnek”
helyett „mennek”; 2–3. versszak átragasztva az átdolgozott szövegrészlet
gépiratával,
Pesti Napló-közlésben:
„Hol vagytok, fénylő vándorok,
agyam lámpái, merre jártok?
Biztos, hogy majd visszataláltok?
Valami Napba szálltatok?
Vagy visszabujtatok, halódva,
mint mécses lángja a kanócba?
Vissza? Hová? – Bezárt az éj,
nincs része bennem a világnak,
s belül mint fülledt szomjú tájat
öntöznek a folyók, a vér.
S visz a sötét. Egy pillanat csak.
Kettő. – Mi az út és ki mér?
Három. – Tán a halott is él.
Négy. – Nem mozdultunk egy tapodtat.
Öt. Egy. Hat. – Várj! – Hét. Egy. – Mi az?
De hisz itt minden ugyanaz!
Föl! Nincs értelme! Szökj ki innen!
De út és szám most körbe áll,
aztán elpattan a homály
s egy pillanatra semmi sincsen.”
javított változat:
„Hol vagytok, fénylő vándorok,
tükrös mélyemben merre jártok?
Biztos, hogy majd visszataláltok?
Milyen tengerbe szálltatok?
Vagy visszabujtatok, halódva,
mint mécses lángja a kanócba,
s ez a halál? – Bezárt az éj,
nincs része bennem a világnak
s belül, mint fülledt, szomju tájat,
öntöz folyóival a vér.
S visz a sötét. Egy pillanat csak.
Kettő. – Mi az ut és ki mér?
Három. – Minden egymásba fér.
Négy. – Nem mozdultunk egy tapodtat.
Öt. Egy. Hat. – Várj! – Hét. Egy. – Mi az?
De hisz itt minden ugyanaz!
Föl! Nincs értelme! Vissza innen!
De ut és szám most körbe áll,
aztán megalszik a homály
és most már többé semmi sincsen…”;
32. sorban: „újra” helyett „mégis”, „Ez” helyett „itt”; 48. sorban: „Nézz ki!”
helyett „Hívnak!” Az átdolgozás szövege megegyezik az 1932-es Pantheon-kiadásban
és az Összes versei 1943-as kiadásában közölttel.
