Vers és valóság
Három éven át, amíg Az Estnek jól ment, nekem is volt első osztályú szabadjegyem a MÁV összes vonalaira, mint a riportereknek. Én akkor már lektor-szerkesztő voltam, mint Tóth Árpád is. A fokozódó spórolás kényszere miatt Miklós A.
1 és Salusinszky I.
2 végül ezt a fölösleges luxust, amelyből csak nekem volt hasznom, megszüntették.
3 Amíg azonban megvolt ez a jegy, felnőttkoromban is élveztem az egykori apai vasúti szabadjegy
4 áldását (sőt, ez már I. osztályú volt!). Rengeteget utazhattam tehát, akkor ismertem meg az országot, addig többnyire csak a Tiszántúlt ismertem. Tüntetően prózai téma volt, a kidolgozás is az, ebben tetszelegtem. Én valóban társadalmon kívülinek éreztem lényegében véve magamat, amilyen a versben megvillanó nyúl. A legvégén felbukkanó halott gyermek említése Trettina Jenőék első gyermekének halála miatt került hasonlatképpen a szövegbe.
5
 |
 |
Jegyzetek
1 Miklós Andor (1880–1933) újságíró, lapszerkesztő, Az Est-lapok tulajdonos főszerkesztője, az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. elnöke.
2 Salusinszky Imre (1883–1946) újságíró, Az Est-lapok szerkesztője, 1933-tól, Miklós Andor halálát követően Az Est főszerkesztője.
3 Feltehetően ezért sem publikálta a verset Az Est-lapokban.
4 Szabó Lőrinc apja a MÁV alkalmazásában állt mint mozdonyvezető.
5 Trettina Jenő, újságíró; dr. Mikes Lajos utolsó felesége, Havas Irma testvérének, Havas Alisz írónőnek a férje.
