Korábbi változat (1926)
Az egyedül-irgalmas halálban





5




10




15




20




25
Egy vén potroh három milliárdot
fektet be a szinésznőbe, de
mennyi pénzt
kell még keresni, mennyi pénzt
kell még, s mily nehezen, nekem, hogy
legyen mit enni! – Jaj, még legalább
húsz-harminc évig elélek, és
minden nap enni kell, aludni,
minden nap enni-adni nálam is
szegényebbeknek, még legalább
húsz éven át
minden nap, – – honnan? óh, hol a pénz,
amit nekem is
meg kell hódítanom, hol a pénz
amit eldugott előlem
valaki, eldugott a világ
négy táján, kövek és vasak
alá-mögé, valahová,
szeszélybe, földbe, aranyba, rabló
akaratba, szinésznőbe, ezer
hejehujába, fegyverek és
parancsok megközelíthetetlen
páncéltornyaiba, – óh, hol a pénz,
a nem-levő és sohse-volt
élet nyugalma, most
és mindörökké: hol a végső
menedék, hol az isten
kegyelme, ha nem
az egyedül-irgalmas halálban?