Lekötött bója


Lekötött bója:
szállni! szállni!
Tűnik a dél és
tűnik az éj;
nagy vizek rohannak,
szép jachtok suhannak –
áll a mély.
Ringat a hullám
jobbra-balra;
óh, ha a láncom
elszakadna!
Tűnik az éj és tűnik a dél;
röpűlne a testem,
kalandor a lelkem,
de láncraverten
a vágy mit ér,
ha csak tehetetlen
sírok, mig felettem
tovazúg a habok hajcsára, a szél!