Szabó Lőrinc jegyzete a kötet házipéldányában
Otthon, 1924 tavaszán
Vers és valóság
Magáról a szerelemről szól, de már régebbi vers, mint az évszámból – 1925 – sejtenénk. Nyilván számon tartottam a 25-ös női határt. Az, hogy bármelyikükhöz jó szívvel menekedtem volna, az némiképp túlzás. A szerelem zsidó, illetve református zsoltárstílusban jelentkezik és panteizmusban. Zsoltárutalás a jófüvekkel, a bő zsírral kifejezés. Egyre sűrűbbek az öregedés előjeleinek félelmei. Az egész vers igen kevés számú magyar ütemű darabjaim közé tartozik; ritmusképe: 3, 4, 4 (bartókos vagy kodályos szuggesztió).