Szabó Lőrinc jegyzete a kötet házipéldányában
A Spolaritsban, éjszaka, 1924 december.
Vers és valóság
Homályos eszmemenetű képeket használó és tartalmú vers, eredetileg még zavarosabb volt, inkább valami népi indulású zenemű lehetne. Klárára, házasságunkra, a benne való föltétlen bizalomra, maradék – és már nem is vallási összetételű – kálvinizmusomra, és arra a babonás hitemre utal, hogy aki nekem (nekünk) árt, az valahogy mind rosszul jár, mert én a sors védettje vagyok. És arra, hogy mégiscsak jobb lesz el nem válnunk. A házasságunk szétszakadásáról ugyanis már eddig is eshetett szó, csak nem olyan komolyan, mint ahogyan Erzsike miatt, 1927 körül felvetődött. 1 Érdekes, hogy ez a nem homálytalan gondolatmenetű vers annak idején s főleg idősebb férfi barátaink körében erős és helyeslő megértésre talált. A 3. szakasz szinte dicsekvő felszólalásai ellenségek pórul járásáról, amit mi mind cselekedet nélkül érünk el, részben B.-ék „bűnhődésére” vonatkoznék, 2 akiknek esztergomi házát valami nagy esőzés épp akkoriban megrongálta.
Jegyzetek
1
Valójában a legkomolyabb válságban 1928 őszén volt házassága, Vékesné Korzáti Erzsébet hollandiai útja után. Ld. Huszonöt év: Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet levelezése, s. a. r., jegyz. Kabdebó Lóránt, Lengyel Tóth Krisztina, Magvető, Bp., 2000, 45–235; Harminchat év: Szabó Lőrinc és felesége levelezése (1921–1944), s. a. r., bev., jegyz. Kabdebó Lóránt, Bp., Magvető, 1989, 81–85; Vers és valóság: Bizalmas adatok és megjegyzések, s. a. r. Lengyel Tóth Krisztina, jegyz. Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina, utószó Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp. 2001, 331–335.