Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Szabó Lőrinc jegyzete a kötet házipéldányában

Otthon
 

Vers és valóság

Igen komplikált eset. Évekig […] vágytam egy elegáns, magas, szőke, buja szépségre, egy olyanfajta nőre, amilyen Baudelaire „égi kedvese”, Mme Sabatier lehetett, ¹ Clésinger ismert élveteg ajkú szobra szerint. ² Ez a nő előkelő, kitartott nő volt. Az a barátnőnk, aki megismertetett vele, tréfásan ugyan, de folyton csak így emlegette: „A k…-barátnőm”… Az alapbarátnővel társaságban ismerkedtem meg, Ny.-né Alice-nak nevezem, mert elfelejtettem az első férje nevét, ³ csak azt tudom, hogy földbirtokos volt a Nyírségen. Ismerkedésünk estéjén már meghívott könnyedén és kacéran magához. Egy nagyon nagy fekete hajú fiatal lánnyal és egy leszbikus hajlamú kissé idősebb nővel […] lakott együtt egy nagy lakásban a Ferenc körúton. ⁴ Ez nagyon kényelmessé tette az érintkezésünket, tekintve, hogy akkor én és családom az Üllői út 31.-ben laktunk. Ez az Alice később a Floris cukorkabolt üzletvezetőnője lett, ⁵ nagyon kellemes és szellemes molett nő volt, roppant mulatságos ötleteket rögtönzött tűzijátékszerűen, társalgásában és leveleiben. Velem az első lehetséges alkalommal intimus lett, és évtizedeken át szeretettel ragaszkodott hozzám, még az ostrom után is. A tényleges viszony azonban, legalább részemről igen lanyha hevű volt, és inkább a kellemes szomszédi kényelmen, mint valami vonzalmon alapult. Pár év múlva meg is szűnt. Akkor az óriás fekete bozontú nővel keveredtem heves erotikus játékba és csókolózásba, de a lány meg akarta tartani a szüzességét, egyébként nagyon szeretett; művelt és finom volt, kissé tragikus alaptónusú lélek, ellentétben a puha és idillikus Alice-szal. A leszbikushoz semmi közöm nem volt, ez a háború után férjhez ment, egyszer-egyszer most is látjuk. A fekete hajú a II. világháború előtt Párizsba került ki, és ott valami nagyobb kozmetikus szalonja volt. Ott Klárával együtt még találkoztam vele: az általa megismert Alexander Lili (?) vitt el bennünket, ⁶ engem és a feleségemet szétnézni egy nyilvánosházba, ahol fantasztikus látnivalókban részesültünk a söröző francia kispolgári családok csecsemőszoptatása és közben a nagy lebegő meztelen húsok mulatságos kis produkciói révén a nyári kertben. Maga Alice a II. világháború után egy ismert és ügyes szobrászművésznek lett a felesége, akinek nem jut eszembe a neve, együtt mentek ki New Yorkba. Már régen nem írtak; szerelmi levelezésem nem volt vele kezdetben sem, másféle igen. Hiszen zavartalan családi jó viszonyban voltunk, és Alice egyszer – unva már a régi dolgok titkolását, amelyek amúgy is elég nyilvánvalóak voltak – pusztán kényelmesség okából Klárának minden rá vonatkozót kedélyesen és olyan kedvesen elmondott rólunk, hogy Klárát egy csöppet sem bántotta meg, sőt, a viszonyunk zavartalanabb lett.
De áttérek végre ennek az erotikus sokszögnek versbe kapcsolódó részére. Alice és úgynevezett „K-barátnője” társaságukkal ezekben az években éppúgy jártak a művészklubba, a Fészekbe, ahogy mi, és nagy közös társaságunk alakult ki zenészekkel, festőművészekkel, énekesnőkkel és bohémekkel. A Mme Sabatier-szerű szőke szépség szívesen vette a hódolatomat, de nem állt kötélnek; nem voltam szép, se gazdag, neki meg rengetegen hódoltak. (A szőkeségéről már akkor tudtam, hogy mű, eredetileg fekete nő volt.) Valami gazdag ember állandóan hatalmasan pénzelte; Alice számomra nem csinált titkot abból, hogy nagyobb összegért föltétlenül eladta szerelmét. Gyönyörű lakásán a Rákóczi úton, ahol én nem voltam, pedig többször jelentkeztem nála, a telefonján. Vonzott sokat ígérő erotikája és a baudelaire-es jelenség. Szenvedtem miatta, de egyúttal rettenetesen mérges is voltam rá; mindezt pontosan elmondja a vers. Mert végeredményben, biztosra véve, hogy amúgy is elutasítana, nem mondtam meg neki, hogy mennyire vágyom rá, úgyhogy a vers befejező gőgje valóság volt és maradt. – Most jut eszembe, hogy az imént diktált gyónásba, amely az első éjszakai „babitsos” mulatóhely ⁷ – egyetlenegyszer volt Mihály ilyen helyen – tündéréről beszélt, bele kellett volna vennem ezt a nőt is, az a vers mindkét meg nem szerzett nőről egyszerre szól és rokon is valahogyan. A most leírt nő nevét nem tudom, keresztneve talán Juci volt: akarattal és dühből felejtettem el, ahogy ezt a róla szóló verset sem mutattam meg neki, és hátterét Alice barátnőmnek sem mondtam meg. Igaz, hogy az sejthette valamennyire a dolgot.

Jegyzetek

¹ Apollonie Sabatier; Aglaé Joséphine Savatier (1822–1889), Charles Baudelaire (1821–1867) egyik múzsája, a „fehér angyal”, aki III. Napóleon korának szép és művelt kurtizánja volt. Szalonjában megfordult többek között Flaubert és Th. Gautier is.

² Jean-Baptiste Auguste Clésinger (1814–1883) francia szobrász mellszobrát utóbb az 1943-as Révai-féle kiadásban közölteti is a költő.
 

³ Dr. Bartos Sándorné, Alice. A Feltámadás c. versét kommentálva megjegyzi róla: „Abban az időben (1926–27) sokat kirándultunk a Hármashatár-hegy felé is, erre az a Bartos Alice nevű barátnőnk szoktatott rá, aki a Ferenc körúton lakott, és akiről és társaságáról a korai verseimmel kapcsolatban már szóltam.”

⁴ A pontos címet nem sikerült azonosítani.

⁵ A Kossuth Lajos utcán, a Floris Csokoládé- és Cukorkagyár mintaboltjában.

⁶ Alexander Bernát leánya.

⁷ Ld. a Hatalom és dicsőségről mondottakat és azok jegyzetét.