Szabó Lőrinc jegyzete a kötet házipéldányában
Otthon, éjszaka, 1924 elején.
Vers és valóság
A tátrai Anicához személyesen neki szóló „üzenet”. 1 Már feltűnt diktálásomban ez az asszony. 2 Tóth Árpád meglátogatására egy karácsony előtt váratlanul kedvem jött felutazni a Tátrába. 3 Teljesen elragadott a mámor, a tél szépsége, az először látott magas hegység, a váratlanul játszi könnyedséggel megkapott útlevél és a még váratlanabbul ott rámszakadt szerelem. A Tátrába a diákkori debreceni franciatanáromnak, V. Sándornak a pesti feltűnése juttatott el; 4 vele találkoztam a Centrálban, és ő mondta el, hogy milyen könnyen megy már az ilyesmi. Továbbá, hogy az ő bátyja épp szanatóriumi igazgató Újfüreden. 5 Ez adta az első lökést, meg az, hogy Tóth Árpád a szomszéd Ófüreden telelt. Teljesen részeg voltam az úti élmények különlegességétől és az érdekes, szép, fiatal, fekete nő varázsától. Az én látogatásom szervezte át Újfüredre „Pádit”, és V.-ék szanatóriuma és magánlakása rövidesen tátrai írói (budapesti!) központtá alakult át. Erről Tóthnak is öt verse szól és prózacikke, nekem szintén. 6 Jó családi viszonyba kerültünk. Ekkor egy hétig voltam csak Újfüreden, a vágyat az szította, hogy olyan hamar megszakadt a kielégülés lehetősége. Később pedig neki nyilván már más aktuális kapcsolatai támadtak – pár évvel idősebb volt nálam. – A 40-es évek körül újra próbálkoztunk egymással, de lényegében megmaradtunk barátnak. 1925-től kezdve évenként szinte minden télen fent voltunk, vagy legalább Klára, ezen a kedvezményes és kitűnő helyen a Tátrában, éveken át. 7 Egyszer V. K. Erzsike is velünk volt, 8 és fénykép is van róluk Tóth Árpáddal és Nkl.-val. 9 E. jelenléte eléggé irritálta Anicát, mert én előre beajánlottam előző levélben őt mint csodaszép, „Bayros-lábú nő”-t. 10 Anica később politikai pletykák miatt néhány évig ellenséges volt irántam, később mint özvegy megbékült, és most már megint némi barátságban vagyunk, persze szerelemben már nem. Még valamit a viszony kezdetéhez: mikor az elkezdett szerelem után egy évvel másodszor náluk voltam, és ő vonakodott a szerelem folytatását megígérni, olyan méregbe hozott, hogy a hálószobájában, melynek kettős ajtaja a szalonba volt tárva, abban pedig nagyobb társaság beszélgetett, én dühömben lerántottam róla a selyem pehelypaplant – amely alatt influenzásan feküdt –, s majdnem nagy baj lett az elhajított paplanból, amelyet alig sikerült kellő gyorsan visszateríteni a félcsupasz nőre. A vers őszinte hódolat volt, nekem ma is tetszik. Még lesz egy vers hozzá. Évekig elég sűrű családi levelezésben is voltunk, 11 amelybe mindig beleszüremkedett bizonyára valami erotikus mellékzönge; külön titkos levelezésem nem volt vele.
Jegyzetek
2
Ld. Utazás háború után és A megszállott c. vers kapcsán elmondottakat és azok jegyzetét.
3
Tóth Árpád („Pádi”) 1923 karácsonya körül volt Ótátrafüreden. Ld. Tóth Árpád Összes művei: Költemények, töredékek, tréfás hírlapi versek, rögtönzések, s. a. r. Kardos László, Kocztur Gizella, Akadémiai, Bp., 1964, 617–618.
4
Vág Sándor, ekkor Szegeden gimnáziumi tanár, Szabó Lőrinc véletlenül találkozott vele Budapesten.
5
Vág H. Lajos, előbb a Szontagh, majd a Palace Szanatórium gazdasági igazgatója.
6
Tóth Árpád: Phrenicus isten palotájában (Útirajz Újtátrafüredről), Az Est, 1926. jan. 30.
7
Pontosan 1924-től. Ld. Harminchat év: Szabó Lőrinc és felesége levelezése (1921–1944), s. a. r., bev., jegyz. Kabdebó Lóránt, Bp., Magvető, 1989, 86–119.
8
Vékes Ödönné Korzáti Erzsébet (sz. Keszthely, 1902. júl. 25.) 1950. febr. 12.
9
Ld. honlapunk Életrajz fejezetében.
10
Franz von Bayros; François de Bayros (1866–1924), osztrák grafikus. Szecessziós, erotikus grafikái tették ismertté. Ilusztrálta az Erato bécsi kiadását: Erato: Az erotikus világköltészet remekei, ford. Babits Mihály, [Szabó Lőrinc] Hellas Verlag, Bécs, 1921.
11
Vág Lajosnéval folytatott levelezés dokumentumai Szabó Lőrinc hagyatékában: Ms 2281/376. Vág Lajosné Szabó Lőrincnek, 1957. ápr. 30. – Ms 2284/92. Szabó Lőrincné Vág Lajosnénak, 1929. márc. 4. – Ms 2285/396–398. Vág Lajosné Szabó Lőrincnének 396. 1953. szept. 6.; 397. 1955. febr. 1.; 1957. jún. 4.