Üzenet, messzire
 

Messze vagy, de foglak, elérlek.
Legázolt kilométereken át
ágyúk, gépek, villámok kezei
viszik így, messzi, messziről
a fényt és halált.

Féltelek és fölragyogtatlak.
A szivem fuldokló vihar.
Vad varázsló, magamat bűvölöm,
s megdermedek, míg megdermesztelek
lelkem parancsaival.

Messze vagy, de én nem eresztlek.
Vágyaim éhes hadseregek.
Vannak gépeim: leszögez a fény;
ami enyém volt, mindig enyém
és én sohasem feledek.

Vannak gépeim: ami engem,
az kell, hogy kössön téged is:
nem segít szó, könny, semmi dac,
ahogy enyém voltál, úgy maradsz;
és üdvözűl, aki hisz.

Kép, ne mozdúlj! – Ragyogva állsz
szemeim fényszórója alatt:
legyőzött kilométereken át
vakítva hullanak reád
az örök sugarak.