Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Szabó Lőrinc jegyzete a kötet házipéldányában

Spolaritsban – 1925
 

Vers és valóság

Közöm a nőhöz nem volt, csak ült az asztalomnál, és szerettem volna szeparéba vonulni vele; de egyrészt nem tudtam, hogy kell a dolgot megrendezni, másrészt nem volt elég pénzem. (Most örülök neki!) Az asztal pedig egy, akkoriban, 923–24-ben nevezetes éjszakai lokálban volt, ¹ ahová az ilyesmit megtapasztalni kíváncsiságból elmentünk Babits Mihállyal és K. Aladárral. ² Rendkívülien megragadott egy keleties kosztümű nő tánca és hastánca.

Jegyzetek

¹ A Kisnapló 1920. jan. 7-i bejegyzéséből: „Mi hárman színházba akartunk menni, de a sok tanácskozás vége az lett, hogy a Rákóczi úti Tabarin táncmulatóban töltöttük az estét. Borzasztó árak! Iszonyúan csinos nők, az istenit! Szemérmetlen táncok, minél kevesebb fátyol! Diszkrét pincérek, vörös, lila, kék, zöld és fehér megvilágítás. Lassankénti növekvő mámor; igen jó zene. És a nők, a nők! Nem izgatott egyik se fel, de szépnek kellett mondanom egyiket-másikat, és szerettem volna véle menni. De nincs pénz. Mihály fizetett. Persze ilyenkor, hazamenet előtt, szórja veszettül a pénzt. Különben ért a dolgokhoz, hisz már öreg, és külföldön elég hasonló dolgot végignézett. Mesélt a milánói bárokról. [Komjáthy] Aladár is jókedvű volt. Vége felé már untuk az örök-egyforma mulatságot, és épp akkor, mikor a pincérek és táncosnők igen ravasz hálóval befontak egy vidéki földbirtokos-társaságot, búcsút vettünk a nemes bordélytól. ½12 lehetett. Igazán kitűnő hely. A Frida egész szolid hozzá képest.” (Szabó Lőrinc: Vallomások: Naplók, beszélgetések, levelek, szerk., jegyz., utószó, életrajz Horányi Károly, Kabdebó Lóránt, Bp. Osiris, 2008, 48–49.) Tabarin: Korábban Steinhardt mulató, Parisienne mulató; 1912-ben Wertheimer Lajos vette át, ekkor lett a neve Tabarin. A Rákóczi út 63. sz. alatt volt; a húszas években szűnt meg. Frida: mulatóhely, nyilvánosház a Magyar u. 34. sz. alatt. Nevét a tulajdonosnőről kapta. Úgy is nevezték Mezonfrida. A Kisnapló későbbi, jan. 20-i bejegyzésében visszatért ehhez a hármasban eltöltött estéhez: „Véletlenül megláttuk egy számát a Detektivnek.” (1920. II. szám.) Volt ott egy cikk a különböző bárokról és a Tabarin tánchelyről szóló helyen azt írja a szemfüles író: »És mit gondolnak, kit vettem még észre? Babits Mihályt«. Ez az az eset, amikor mi együtt voltunk 2–3 hete. De hogy így híre megy, ez igazán furcsa! (Szabó Lőrinc: Vallomások, i. m., 55.) A Vezényszó, tűzvész c. vers kapcsán megjegyezte: „az első éjszakai »babitsos« mulatóhely – egyetlen egyszer volt Mihály ilyen helyen”. Azonban ez nem vonatkozik Szabó Lőrincre, aki dokumentálhatóan később is megfordult a Tabarinban, apósával Mikes Lajossal. Erről számolt be 1926. febr. 28-i levelében: „...a többiek, Mikes is, szokás szerint átmentek a Tabarinba. Leírhatatlan, mennyire unatkoztam. Ittam egy fél pohár pezsgőt, egy pohár szódát, a tombolán nem nyertünk semmit. ½ 3-ig kellett ott lenni, akkor eljöttem én is Mikessel.” (Harminchat év: Szabó Lőrinc és felesége levelezése (1921–1944), s. a. r., bev., jegyz. Kabdebó Lóránt, Bp., Magvető, 1989, 206.) Ez a Tabarinben hármasban eltöltött este emléke még a vers megjelenésekor (1925. máj. 3-án) is elevenen élt benne. Ott kísért a Jildiz, keleti táncosnő (Tüzek csengői, lila csóvák) c. versében is. Feltehető, hogy ennek az estének a felidézett eseményei és a későbbi, e helyhez kötődő emlékei egymásba játszhattak a visszatekintésben.

² Komjáthy Aladár (1894–1963), Babits Mihály és Szabó Lőrinc szűkebb baráti társaságába tartozó költő, Babits gimnáziumi tanítványa.