Szabó Lőrinc jegyzete a kötet házipéldányában
Otthon, délután és éjszaka, 1924.
Vers és valóság
A felszín alatt versengés Babitscsal. A Nappal, aki „kiissza a szemeimet”! Ebben az időben már nagyon erős volt az ellentétünk, sőt, talán már be is következett a szakítás, amely évekig tartott. Az persze, hogy „túlragyognak, mire meghalok”; reménynek is egyszerűen szemtelenség. Sokat idézhetnék azt a sort, hogy: „érlelj meg, lelkes Realitás”: Laczkó Géza nagyon okosan észrevette egy kritikájában, 1 hogy mekkora szükségem volt ilyen érésre.
Jegyzetek
1
Laczkó Géza: Szabó Lőrinc új verseskötete, Az Est, 1926. jan. 22. (17. sz.) 7. p. A kritika befejezése: „Jövője: amit maga kíván s ami, mindenki meglepetésére hamarabb fog bekövetkezni, mint gondoljuk, egy sorában tündököl föl: »Érlelj meg, lelkes Realitás!«”