Dárdáit már rázza valahol a nap –
Hallod az arany fanfárokat?
Lánc hull, – örömök rabcsapata lázad,
fehér zászlókként inganak a házak – –
Fény, fény: lelkembe bezúgnak a tág
horizontok, – – és futnak a nyavalyák
mint mikor tétova tömegre
lovasrendőrök rohama zuhog le:
futnak, fut a csönd, kényszer, piszok – –
Óh fény! Tavasz! teremtő mámorok!
Változás, ezer anarchia láza,
erők-akaratok riadása!
Óh fény! igéret, győzelem! – –
– Rugókon táncol az ucca velem,
szállok, – sugárkezek emelnek
fölébe házaknak, hegyeknek,
szállok, föl, óriás, torony,
s figyelő felhőkbe harangozom:
Remény, ifjúság, hatalom, vígasz,
jövel, szentlélek-úristen, Tavasz!