Korábbi változat (1925)
Ölelj meg, ölj meg, istenem!

Nem kell nekem a ti istenetek –!
Gyáva a világ, s beteg – –
Lapos mocsarában lapos az ég:
„Felszínt, csak felszínt: ez is elég!”

Nem kell nekem! – Óh, ti vad hegyek,
Istenem a ti rohanó lelketek!
Itt ronggyá szakadnak a földi dalok – –
Óh, ormok, kacagó viharok!

Óh, ormok, vágyaim ormai!
lehetőségek iszonyú tornyai!
Föl! szabadon! – – tágúl az arány,
már nincs zárt tér, kiterűl az irány!

Tér – – Mindent! Együtt! – – És szivemet
szél hajtja – Vitorla, világ felett – –!
Sodorj át – tépj ki! – a tereken:
ölelj meg, ölj meg, Istenem!