Szédület
 

Nem kell nekem a ti istenetek!
Okos a világ, gyáva, beteg.
Lapos mocsarában lapos az ég:
„Csak felszínt, emberit: ez is elég!”

Hegytetőn állok – Óh, fellegek,
hogy hív a ti rohanó lelketek!
Én emberentúlit akarok –
Óh ormok, rémek, erők, viharok!

Óh, ormok, álmaim ormai!
Óh, szédület iszonyu tornyai!
Föl! Föl! Hunyt szemmel! Kicsi a lét,
de megnő, aki szakadékba lép.

Föl! Át! Le! – Szétcsap az egy irány –
Oldj ki magamból, emelj, Apám!
Tépj ki, – végy vissza, Istenem:
ölj meg, ölelj meg, Végtelen.