Szabó Lőrinc jegyzete a kötet házipéldányában
Otthon, éjszaka.
Vers és valóság
Valami egyetemes szerelmi vágy növelte ekkor állandóan magát a panteizmussal. Ez az egész kötetre jellemző. Istentől akkoriban még nem voltam teljesen mentes; most, mikor ezt diktálom, kietlen kétségbeesést érzek; de mint valami elképzelt jónak az igénye néha még mindig jelentkezik a vágy a személyes Istenre; de már nagyon régen csupán lélektani Istent ismerek. A vers valahogy a fénnyel azonosította bennem a legnagyobb erőt, boldogságot.