XXIII. A vágy szégyene
Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Vers és valóság

Görög-latin „ezüstkorias” stilizáció. Itt is felülkerekedik az egészséges ítéleten az idegesség, a túlzás: nem volt énbennem semmi különleges bűn, nem néztek rám iszonyodva az emberek stb. Ezek az önvádak beteges tetszelgések lehettek és művészi szükségletek a versben… helyesebben szólva: felfújtam azokat a kisebb komiszkodásokat, amelyeket a későbbi Babitsné részéről tapasztaltam. Az elején Lucretius-utalást látok: „Flammantia moenia mundi…” 1

Jegyzetek

1 „A világ lángoló bástyái”. Lucretius Carus, Titus (Kr. e. 96–Kr. e. 55), De rerum natura I. 73.