Vers és valóság
A tanítvány a mesterhez, Babitshoz szól. A „Hegyen is” célzás Jézusra, vagyis a szentségre. Babitscsal rengeteget beszélgettünk, filozófiára tanított, a költészet technikai fogásait elemeztük; elméletileg már teljesen együtt haladtunk, a gyakorlatban azonban szörnyű nagyot buktam, mihelyt elhagytam őt, és barbárságok, kezdetlegességek, ízléstelenségek stb. útjára estem vissza nagy lázongásomban és önállóskodásomban. Időnkint azonban már ekkor is csábítottak (Ilonka előtt) a modern nők, a valóságosak, és nemcsak az antikok és képzeletbeliek. Ilyen valóságos erős életre, realitásra kívánnak utalni pl. a kentaurok és a pogány nők kifejezések, noha ezek is stilizáltak. Az utolsó sor egy George-vers befejezésére mutat a Der siebente Ringből: „Sich ganz zu öffnen noch nicht recht getrauen”, 1 ezt a verset később éppen ezért le is fordítottam az Örök Barátaink I. kötetében. 2
Jegyzetek
1 Az utolsó sor Stefan George (1868–1933) egy versének befejezésére mutat a Der siebente Ringből: az utolsó sor: „mint a virág, mely a februári nap simogatására nem mer egészen kinyilni”; a George-vers (Betrübt als führten sie zum totenanger – Szabó Lőrinc fordításában a cím: Búsak, ahol találkozunk –, az 1907-es Der siebente Ring kötetben) utolsó sora Szabó Lőrinc fordításában: [a kökörcsinek] „még nem nagyon mernek egész kinyílni”.
2 Az első kötet: Örök Barátaink. Szabó Lőrinc kisebb műfordításai. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, 1941. (A vers a kötet 23. oldalán található.)