XIV. Erdei szerelem
Szabó Lőrinc a vers keletkezéséről

Vers és valóság

Ezt a verset személy szerint nagyon szeretem. Valami görögöset érzek benne, a kémény tetején borzas fejét kidugó füst pedig egyenesen Homéroszt juttatja eszembe (kapnon apothrószkonta noészai). 1 A nyoszolyánk „rózsabimbóit” barátilag sokszor gúnyolták akkoriban. A vers maga nem irányult konkrét személyre; valamikor én az ilyen verseket festészeti műszóval egyszerűen „kompozíció”-nak szoktam nevezni. Ha a háttérben mégis mozdult valami emlék vagy vágy, akkor az még D. Katóra, 2 vagy még inkább már előre M. Klárára vonatkozott. 3

Jegyzetek

1 Devecseri Gábor fordításában: [otthona] „fölszakadó füstjét bár, látni akarja”. Ifjúkori könyvei között a Tempel-Klassiker sorozatban [1914-ben] megjelentetett kétkötetes, bilingvis, Johann Heinrich Voss által fordított Odüsszeiában éppen ezeket a sorokat kipreparálva (Odüsszeia, I. könyv, 57–59. sorok) találjuk.

2 Dienes Kató, Szabó Lőrinc osztálytársa a debreceni Református Gimnáziumban, később Czellár Ferencné (1900–1979). Szabó Lőrinc számára különösen fontos volt a Dienes családhoz fűződő kapcsolata.

3 Mikes Klára, Szabó Lőrinc felesége.